Aktatáskás borkóstolás

Vicces alakok, sznobok és aktatáskák: borkóstolás, ahogyan én látom

Rendszeres borkóstoló-látogatóként találkozom kicsit furcsa jelenségekkel. Néha szembejön velem egy nagyon laza figura, néha pedig túl sznob újgazdagok, akik előkelőnek érzik magukat azért, mert részt vesznek egy borkóstolón. Akadnak persze a részegesebb figurák, akik buliként fogják fel, mert fogalmuk sincsen, hova is jöttek. Nos, miattuk néha nekem is mókás egy-egy ilyen esemény. Éppen ezért igyekszem mindig elráncigálni magammal egy-két haveromat, mert sokszor nem hiszik el, amiket mesélek. De most volt szemtanúm is, amikor találkoztunk egy idősebb bácsival, akinek egy bőr aktatáska volt a kezében. Mutatós darab volt – mármint a táska, nem idős bácsikat stírölünk szabadidőnkben -, minket pedig majd megevett a kíváncsiság, hogy mégis honnan szerezhette azt a pöpec darabot.

Különös találkozás

Drága barátaimmal egyből összenéztünk, mert éreztük, hogy ebből egy újabb legendás sztori lesz. De ekkor még nem gondoltuk volna, hogy most nem egy ciki sztori fog születni, hanem egy nagyon is pozitív kimenetelű találkozásban van részünk. Kissé feszengve, de megkörnyékeztük az aktatáskás figurát, aki persze kiszúrta, hogy a társaságát keressük. Eleinte csak hümmögött, majd amikor végre odaléptünk, egy picit vérfagyasztó mosollyal kérdezte meg, hogy mit szeretnénk. Meg kell hagyni, egy furcsán mosolygó idős úr igenis ijesztő tud lenni, ha pedig még egy bőr aktatáska is van a kezében… Millió meg egy verzió születik fejben, hogy mégis mit tárolhat benne. Mi viszont ezt nagyon nem akartuk tudni, csak a táska eredete érdekelt minket.  Külső szemmel komikusan festhetett a dolog, mert szemtelenül fiatalok vagyunk, emberünk viszont már erősen taposta a hetvenet. Úgy nézhettünk ki, mint pár suhanc, akik ki akarnak fosztani egy morgós öreget. Ez így utólag vicces persze, de ha belegondolunk, hogy ez a szituáció egy bőr aktatáska miatt alakult ki… Amikor végre kiböktük, hogy mit is akarunk, már kevésbé fagyasztotta belénk a vért tekintetével, sőt, szinte már majdnem elolvadt az öreg.

Egy szomorú történet és egy kellemes meglepetés

A bácsi boldogan mesélte, hogy a feleségétől kapta a táskát a legutóbbi házassági évfordulójukra. “Ez a bőr aktatáska igazán illik hozzád, papus!” – idézte kedvese szavait, de könny csillogott a szemében. Megtudtuk, hogy mindig a feleségével jártak különböző eseményekre, és mindig is szerették a finom borokat. A házassági évfordulójuk is a borkóstolás jegyében telt, valamint ugye akkor kapta a szóban forgó bőr aktatáskát is. Nagyon jól érezték magukat azon a napon, azonban nem sokkal ezután párja elhunyt, mert nagyon beteg volt már. Tudták, hogy nincsen sok közös idejük hátra, a papi is fel volt már készülve a legrosszabbra.

A szomorú veszteség óta még jobban megbecsüli azt a bőr aktatáskát, ami az utolsó ajándéka, egyben emléke élete legfontosabb és legszeretettebb személyétől. Egy kicsit elcsukló hangon köszöntük meg, hogy elmesélte nekünk ezt a történetet, és óvatosan próbáltuk rávezetni, hogy esetleg tudja-e, honnan tett szert felesége a táskára. “Ó, hát hogyne tudnám! Bár az internet nekem idegen dolog, de azért nem vagyok ám tájékozatlan!” – mondta most már nevetve. Fejből megmondta, hogy a Bagbox Webáruházból rendelte meg a felesége a bőr aktatáskát, persze unokájuk segítségével, de az mit számít már, a szándék volt a legfontosabb. A bácsi – akinek nevét sajnos elfelejtettük megkérdezni – máris tovább merengett gondolataiban, szóval el is köszöntünk tőle. Megköszöntük az információt, és hogy megosztotta velünk történetét, és minden jót kívántunk neki.

Már majdnem a finishben

Próbáltuk a haverokkal megemészteni a hallottakat, és úgy döntöttünk, hogy arra a napra mi már nem tervezünk több programot. Mindenki átjött hozzám, fogtuk magunkat, és nekiálltunk a Bagbox Webáruházában nézelődni. Először válogatás nélkül lestük a felhozatalt, majd rátértünk a bőr aktatáskákra. Hamar meg is találtuk a bácsi táskájának egyik “tesóját”, és látva a többi táskát, komoly hümmögések közepette egyetértettünk, miszerint jók ezek a táskák, de a papi felesége tényleg olyat választott, ami nagyon is illik az öreghez.

Már majdnem el is felejtettük, hogy mi amúgy miért is figyeltünk fel a bőr aktatáskára. Mivel nem célirányosan mentünk arra a borkóstolóra, hogy lássunk egy aktatáskát, így nem is mozogtak olyan gyorsan a kerekeink. Eredetileg a suli igazgatójának kerestünk évzáró ajándékot, és először egy finom, minőségi borban gondolkodtunk, de az aktatáskás bácsival való találkozás kicsit más irányba terelte a dolgot. Tudtuk mindannyian, hogy ez kell az igazgatónak, egy bőr aktatáska. Úgyis mindig a kelleténél több papírral szaladgál… Legalább most már lesz hova tennie.

A végkifejlet

Másnap az osztály elé terjesztettük az ötletet, addigra persze kiválasztottunk pár lehetséges változatot. Díjazták az ötletünket. No persze nem azért, mert ők annyira lusták lettek volna keresni, mert amúgy egy nagyon jó közösség vagyunk. Egyszerűen csak elismerik, ha valakinek jobb ötlete van. Bár a tökéletesnek gondolt darab megtalálása nem volt éppen egyszerű, egy többkörös szavazással választottuk ki azt a bőr aktatáskát, amit végül megrendeltünk a dirinek. Bebizonyosodott, hogy a fiatalság is tud együtt döntéseket hozni, és ehhez nincs szükség minden esetben alkoholra.

És hogy mit szólt a diri az új bőr aktatáskájához? Legyen elég, ha azt mondom, hogy végre nem szórja szanaszét a fontos papírokat, hanem mind egyben van. Egyben egy csodaszép és menő bőr aktatáskában.